a gyárban
A GYÁRBAN
Vér, verítékes az arcunk,
naphosszat küzdjük a harcunk,
száraz kenyér a bérünk,
tengődő lét amin élünk.
Reggeltől éjszakába,
mi küzdünk a rabigába,
Nem vagyunk gép, hanem élünk,
érezzetek, hát mi vélünk!
Baj lesz, ha megáll a gép,
és mi mind kezet fogunk, a bajban,
elmerül az úri nép,
a rázúduló szörnyű bajban.
Odakint napfényes nyár van
s míg úsztok a szép napsugárban,
s hajt minket a gyár levegője,
kerget korán temetőbe.
Íme a gépünk megállott,
nézd, milyen daccal áll ott,
mint némám mered szárnya az égnek,
a jogainkat kérve.
Vér, verítékes az arcunk,
naphosszat küzdjük a harcunk,
Nem vagyunk gép, hanem élünk,
érezzetek, mi vélünk!
(Szerzője, a 19. század végi híres anarchista Johann Most, magyarra Lóránd István írta át.)
