Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


dal a lámpagyújtogatóról

2011.08.15

 

A LÁMPAPUCOLÓ (DER REVOLUZZER – DER LAMPENPUTZER)

/„A német szociáldemokráciának dedikálva” - „Der deutschen Sozialdemokratie gewidmet“/

 

Hajdan élt egy népfelbujtó

és civilben lámpagyújtó.

Ki bátran, büszkén lépkedett,

a néptömeg ha  tüntetett.

Fejebúbján félrecsapva,

hetyke forradalmi sapka

s fenemód veszélyes volt,

ha forradalmi dalt dúdolt.

Jön a tüntetőknek árja,

hogy az utcákat bejárja,

Hol ezernyi lámpa ég,

miket ő pucolt már rég, rég, rég.

Neki láttak mind a bátrak,

hogy kidöntsék a lámpákat,

Kicsavarják az oszlopot.

A vas, az aszfalt mind ropog,

aszfaltból lesz az erős gát,

S lámpavasból barikád.

Megszólalt a jó öreg lámpaforradalmár:

„Hopp, megálljunk, nagy baj van már!

E lámpák őre én vagyok,

Kérlek egyet se bántsatok.

Lámpa kell hogy égjen fénnyel,

mert a polgár nem lát éjjel.

A lámpákhoz ne nyúljatok,

Mert így tovább nem játszhatok.

Ez csúnya dolog tőletek,

Én így többé nem tüntetek.”

De most pusztulj innen nyomban,

És az oszlop reccsen-roppan,

Lámpagyújtó elszaladt

és nagy könnyekkel sírva fakadt.

Otthon magát jól kisírta,

s egy nagy könyvben összeírta,

Rendes ember ha kiáll,

Tüntetést hogyan csinál, bátran hogyan agitál,

Miként bujtogat, bujtogat, bujtogat,

De lámpát is gyújtogat.

 

(Erich Mühsam 1907-ben írt gúnyverse a jobboldali szociáldemokratákról, melyhez zenét Reinitz Béla szerzett és Szegő István ültetett át magyarra, 1929-ben. Ernst Busch chansonénekes által vált világhírűvé. Mára több dallamváltozatban is él.)