Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a felkelő nap háza

2013.02.05

A FELKELŐ NAP HÁZA (HOUSE OF THE RISING SUN)

 


Am           C                 D         F

Lent New Orleansban áll egy ház,
Am    C     E    E7

A Felkelő Napé.
Am             C                    D         F

E ház sok szegény lány romlása volt,
Am  E7            Am      E7

És köztük egy voltam én.

Ha jó anyámra hallgatok,
Most élnék, mint bárki más.
De szegény és ostoba lány voltam én,
És erős a csábítás.

A húgomnak mondd meg: kerülje el,
Hogy ne járjon úgy, mint én,
A New Orleansi házat, mely
A Felkelő Napé.

De engem vár ma New Orleans,
Az én partim lejátszva már,
S majd élek a házban, amely fölött
A Felkelő Nap áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha elért út közben New Orleans,
a kelő Nap házát keresd.
A kóbor lélek hajszol, mint engem
s a fejed nincs hová letedd.

Anyám bár semmit nem kértem én
varrt nekem egy új blue jeans-t,
apám még mindig csavargott valahol,
mikor elhagyta New Orleanst.

Csavargó, ki tudja, nem kell semmi más
egy bőrönd, egy tehervonat,
hogy vándorolva várostól városig
szabadnak érezd magad.

A lábad félig a lépcsőn,
ott elől a mozdony fütyül.
Ne nézz soha vissza, sehol nem gondol rád
egy család egy asztal körül.

Az öcsémnek mondd el ha látod,
ne próbálja úgy ahogy én,
mert békésen sétál egy átkozott vén,
aki a kelő Nap kegyében él.

Ha útba ejted New Orleanst,
a szél, az eső kikezd
A világ tüzét az ajtó fölött:
a kelő Nap házát keresd.


 

Dallama egy tradicionális angol balladáé, szövegét a Kentucky állambeli Georgia Turner és Bert Martin írta. A 20. század első évtizedeiben a „Felkelő Nap” megnevezés az angol-amerikai kultúrában a bordélyházat jelentette. A dal szövege különleges, mert van női és férfi változata is. Az előbbi főszereplője egy lány, akit egy részeges szerencsejátékos követ New Orleansig, ahol belép a bordélyba és örömlány lesz, vagy Joan Baez verziójában egy ilyen nevű börtönbe kerül. Míg az utóbbi főszereplője a férfi, és az alkoholizmus, a szerencsejáték, illetve a csavargó élet káros hatásairól szól.

A dalt 1928-ban Tex Alexander előadásában rögzítették először, majd Tom Foster és Woody Guthrie verzióit, de végül a The Animals előadásában vált közismerté. Magyarul Fábri Péter illetve Boros Zoltán fordításait közöltük.