Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


hobók dala

2012.05.12

HOBÓK DALA (HOBO’S LULLABY)

 

 

D                                     G

Szabadság vágya fűti lelkünk,

A7                             D

de üldözött vadak vagyunk,

                          D7           G

Tegnap még kenyeret se ettünk,

A7                                      D

holnapra nincsen pénzmagunk.

 

Vonatkerék zúg altatódalt,

ébresztőt töltött fegyvered…

Bizonytalan jövő a holnap;

testvér, élnünk csak így lehet!

 

Vagyunk olyan emberek, mint mások,

kik palotában alszanak;

az ágyunk mégis vízmosás csak,

mosdónk a hűs préri patak.

 

A bankárt féltve őrzik, vigyázzák ezren;

egy hajszálát se sértse meg!

Mi rajtunk senki sem kereshet,

testvér élnünk csak így lehet!

 

Egyszer majd túl sokan leszünk tán,

és számolni kell velünk

lagzikon, mint hívatlan vendég

váratlanul megjelenünk.

 

És megmutatjuk: éhes százmilliókat

elnyomni végleg nem lehet!

Míg azt tőlünk megtanulják

kivárjuk majd az éveket

(várunk szép új életet!)

 

 

(Amerikai munkásdal. Szerzője Goebel Reeves, de Woody Guthrie és Pete Seeger által vált ismerté. Juhász Frigyes feldolgozása. A 19. század végén és a 20. század elején, a gazdasági válság miatt kevés munkahely akadt. Sok ember indult el szaktudást nem igénylő alkalmi munkát keresni, ami többnyire aratás vagy gyümölcsszedés volt. Számuk főleg a nagy gazdasági válság idején ugrott meg nagymértékben. A hobó, az Egyesült Államokbeli vándormunkás, akinek nincs stabil szállása, az országot járja és alkalmi munkákból él. A hobók általában gyalog vagy tehervonatokon potyázva utazták át az országot. A vasúti kalauzok és a vállalatok felbérelt ügynökei gyakran záratták el a rendőrséggel vagy saját kezűleg verték össze vagy gyilkolták meg őket. Később már nem a megélhetés, hanem a kalandvágy és a szabadságvágy hajtotta a hobókat. Az életmód életfilozófia lett.)